Mindenki számára eszméletlen nehéz időszak volt az elmúlt több, mint egy év. A fizikai megterhelésnél a lelki nehézségek talán még nagyobb nyomot hagynak az emberekben. Ép ésszel igazán fel sem fogható, ami körülöttünk zajlik, főleg ha arra gondolunk, hányan veszítették el a megélhetésüket, családtagjaikat, barátaikat. Mindenképp szerettük volna feldolgozni a témát, viszont azt sosem gondoltuk volna, hogy ilyen közelről is érinteni fog minket.
Egy közeli, kedves jóbarátunk is megfertőződött a vírussal és intenzív osztályra került, ahol különböző gépek és az egészségügyi személyzet küzdött napról-napra az életéért. Geo emiatt döntött úgy, hogy megpróbálja szavakba önteni a leírhatatlant és dalba az érzéseit.
A napok csak teltek-múltak és sokszor követték egymást a hullámvölgyek, sokszor az orvosok nem sok reményt jósoltak neki és a családjának. A szöveg ezt a kilátástalanságot próbálja átadni és, hogy barátunk milyen fájdalmakat élhetett át még a rengeteg fájdalomcsillapító ellenére is. A dal egyben az ő küzdelme az életben maradásért és, hogy min megy keresztül a világ jelenleg.
Az első demofelvétel után csatlakozott hozzánk Pilló Péter gitáros poszton, mondhatni bele is dobtuk a mély vízbe, hogy a dalírás kellős közepébe csöppent bele, de azonnal teljes értékű tagként kivette a részét a munkából és például hangszeres részeket már Peti és Bálint együtt vette fel. Peti érkezésével kusza ízlésvilágunk még szerteágazóbb lett, de ugyanakkor most mind úgy érezzük, hogy igazán teljes lett a zenekar.
Az énekeket Botlik Mátyásnál a Grenma Studio-ban rögzítettük Csányi Rita (The Anahit) segítéségével, a keverést és a master-t pedig a Supersize Recording stúdióban Horváth Attila készítette. Óriási köszönet nekik, hogy igyekeztek kihajtani belőlünk a legjobbat és a kezdetektől kezdve sajátjukként gondozták a dalt!
A felvételek közben is sokszor futottak át minket az érzelmek és a gondolatok, hogy milyen fontos egy lélegzet vagy testünk, szerveink működése az élethez. A tény, hogy barátunk több, mint 100 mélyaltatásban töltött és gépekre kötött nap után legyőzte a vírust és jelenleg a felépülés útján halad, hihetetlen dolog, – holott természetesen mindvégig hittünk és bíztunk benne – de ugyanakkor új reményt adhat mindenkinek, hogy bármilyen mélyen vagyunk a halál torkában soha nem szabad feladni. Az élni akarás minden nehézséget legyőzhet, még ha adott pillanatban reménytelennek is tűnik, amit az élet elénk tár.
Amikor kirajzolódott, hogy miről fog szólni a dal egyértelművé vált, hogy méltó módon csak úgy dolgozhatjuk fel ezt a témát, ha egy olyan művészt is felkérünk, mint Horváth Renáta táncos-koreográfus, aki egészen más szemszögből tudja megeleveníteni az érzelmeket. Ugyanakkor ez a szám nem csak barátunk és az egészségügyi dolgozók hősies küzdelméről szól, hanem az alkotók bezártságáról és azok lelki űrjéről, akiknek az alkotás, a szórakoztatás és a művészet életükké vált.
Reni megközelítését saját szavaival tudjuk csak igazán leírni:
“Levegő nélkül nincs élet… Ahogy tánc s zene nélkül sincs szerintem. Próbáltam a zene lényegét megfogni, és az érzelmi részét kifejezni a mozgással. Úgy gondolom ha nem táncolhatok nem kapok levegőt, éppen ezért volt “könnyű” dolgom. Szimplán csak arra gondoltam, mit éreznék ha többé nem lenne a tánc az életem része.”
Nagyon örülünk és hálásak vagyunk, hogy vállalta és ezúton is köszönjük neki! A kisugárzásával, vele és az ő koreográfiájával vált teljessé a produkció.
Sokat gondolkodtunk, hogy mikor jöjjünk ki az új klippel, végül az Egészség Világnapjára, azaz április hetedikére esett a választásunk, 1948-ban ezen a napon kezdte meg a működését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az ENSZ szakosított intézményeként. Úgy gondoltuk, hogy a dal témájához és a jelenlegi helyzethez ilyen szorosan kapcsolódó jeles dátumot keresve sem találhattunk volna. Ezzel a választással szeretnénk tisztelegni az egészségügyi szakemberek áldozatos és heroikus munkája előtt, amit napról-napra erőn felül végeznek.
Ahogy közelítettünk a premier napjához, mind kicsit megrendültünk és kicsit meg is hatódtunk, ez az időszak mindenkitől hihetetlen energiákat követel, de hisszük és tudjuk, hogy együtt ezen is sikerül túljutnunk!
Nekünk nagyon sokat adott az Adj levegőt, még ebben a nehéz, bezárt helyzetben is új barátokra leltünk, rengeteget tanultunk és bízunk benne, hogy a közönségünk is tud belőle erőt meríteni addig, míg újra nem találkozhatunk a koncerteken.
